Egy álom!

 Sok álmom volt már, főleg azért, mert imádok álmodozni aztán mind ez megvalósult és el se hittem.

Úgy kezdődőt minden, hogy én nagyon szerettem énekelni és egyesek szerint egész jó hangom volt. Hát gondoltam akkor, megtanulok hozzá gitározni is. Négy év után lettem tizenhat éves és addigra énekeltem és gitároztam egyszerre. Sok „ki mit tud” volt akkoriban és indultam minden, természetesen valami csoda folytán mindig nyertem is. Aztán egy nap a két lányhaverom csöngetett be hozzám, hogy nem lenne e jó ötlet egy bandát csinálni. Én igent mondtam és már neki is kezdtünk. Szandi volt a dobos, Melinda a basszusgitáros és én voltam a gitáros és énekes egyben. Nagyon jól ment az első próba a dalunk címe az „álmok” volt, amit én írtam ugyanis verseket meg ilyesmiket is szoktam írni.

Egyik délután a suliban észrevettem egy plakátot, amin ez állt:

„ Tehetségkutató az MTV stúdiójában csak bandákat várunk 14-19 éves korig.

   A zsűri a Tokio Hotel banda és a menedzserük. Mindenkit várunk. A díj egy szerződés, kupa és egy           

    turné a TH-val. December 30.- án lesz!”

Te jó ég a Tokio Hotel a zsűri mondtam magamban hiszen már régóta zenélnek és imádom őket.

El is mondtam a többieknek, akik ugyan így örültek. Sokat gyakoroltunk mivel a verseny December 30.- án lesz. Nagyon jók voltunk és egy csomó új számot is írtam.

Aztán elérkezett a nagy nap. Ott voltunk azt MTV stúdiója előtt alig vártuk már a versenyt. Bevezettek minket és megmutatták az öltözőnket, ami, olyan mint a sztároknak.

-   Talán egyszer mi is ilyen szép öltözőben készülünk a koncertünkre. – mondta elmosolyodottan Melinda amint közbe pengette a gitár húrjait.

-   Igen lehetséges és lehet hogy ma mi nyerünk és akkor együtt koncerteznénk a TH-val. – mondta Szandi, amint a ruháját vette fel.

Én tudtam, hogy biztos nem így lesz, hisz a szövegeim is erre utalnak, hogy csak álmodozom, de megtörténni soha nem fog, így reménykedni se reménykedtem ebben.

„És a No Angels következik” hangzott a hangosbemondóból.

Ezek mi vagyunk, gyerünk!

Kimentünk a színpadra és megpillantottam Billt és Tomot. Megakadt a tekintetem rajtuk, de magamhoz tértem és mondtam is vagyis énekeltem:

„ Egy álom semmi más, mely bennem él és soha nem történhet meg!”

Ekkor belecsaptam a húrokba Melindával együtt, aztán Szandi dobolt és énekeltem tovább:

„ Oh, de úgy reménykedek, de nem lehet értsd meg, de nem tudom, mert álmodom!

   Kérlek teljesüljön, oly boldog lennék, de tudom ez csak a remény. Mely bennem él!

   Segíts kérlek had ne csak álom legyen, hanem maga a valóság, úgy kérlek!

   Nem lehet tudom, mert az álmok csak álmok de a remény él és én reménykedem, de tudom                                     felesleges! Az álom Az álom Az álom Az álom itt bennem! Jajj ne már fáj kérlek teljesüljön!

  De nem az álom csak álom marad!”

Gitárszóló következett Melindától és vége volt a számnak. A közönség őrjöngött és üvöltött.

Taps vihart kaptunk és nagyon boldog voltam, aztán visszamentünk az öltözőnkbe.

Kis idő múlva miután az összes banda lement a TH visszavonult és megbeszélték, hogy ki  nyert. Aztán mindenki kiment a színpadra és a mikrofonhoz ment Bill és a banda.

„Kijelentem, hogy a tehetségkutató verseny győztes bandája akik a szerződét, kupát és a velünk koncertezést nyerte az a „No Angels” banda! Gratula nekik!”

El se hittem mikor ezt kimondta azt hittem elájulok, de nem átvettük a díjakat és utána kezdetét vette egy buli. Mi ott maradtunk, mert imádtunk bulizni és volt egy táncunk is amit előadtunk az Ushertől a „ Yeah”- re. Észre vettem, hogy Tom figyel minket és én ennek csak ötűltem azt nem tudom miért talán mert már nagyon régóta tetszik nekem. Aztán miután vége lett a táncunknak mindenki tapsolt és autógrammokat kértek tőlünk. Én az asztalhoz mentem hogy igyak valamit és egyszer csak ott volt előttem Tom azzal a mosollyal, amit imádtam tőle. Elkezdtünk beszélgetni és egész jó fej volt. Aztán pár perc múlva egy csomó megszállott rajongócsaj termett ott. Én inkább elakartam húzni a csíkot, de Tom megfogta a karom és olyan pillantással nézet rám, hogy maradjak ott vele. Miután a sok csajszikat lerendezte aláírt fotókkal megint belemelegedtünk a dumálásba. Nagyon jól megvoltunk és most legalább nem volt részeg,mint szoktam olvasni. Sőt nagyon kedves volt velem. Meghívott magához és én természetesen igent mondtam. Szóltam a többieknek és elindultam Tommal a kijárat felé. Párc perc múlva ott is voltunk. Gyönyörű kégli volt kívülről, de belül kupi volt főleg a szobájában. Engem ez nem zavart, mert nálam is így van. Leültünk az ágyára és megkérdezte mióta gitározok,mert elég jól csinálom.

-   Négy éve. – feleltem

-   Nagyon ügyes vagy Vivi.

-   Köszi. – én eközben rohadtul pirultam.

Aztán megfogta a kezem és azt mondta illetve kérdezte, hogy van e pasim. Én nemet bólintottam. Erre a combom fogta meg. Azt se tudtam mit tegyek. Álom volt-e vagy nem azt se tudtam. Belenéztünk egymás szemébe. Olyan gyönyörű barna szeme volt, hogy már olvadtam le az ágyáról. Ebben a pillanatban megjegyezte, hogy szép kék szemem van. Én megköszöntem, de már szerintem nagyon piros lehetett a fejem a pirulástól. Fél tizenegy volt és haza kellett mennem. Tom felajánlotta, hazakísér. Én még szép, hogy igent mondtam. Az utcán végig a kezem fogta. Mikor a házamhoz értünk az ajtó előtt egy „szia” helyett megcsókolt, de annyira gyengéden. El se hittem. Viszonoztam is és már a sima gyengéd csókból ölelkezős smaci lett. Legalább 5 percig élveztük egymás társaságát így. Aztán én bementem az ajtón. Este msn-tünk, mert megadta. Meg is kérdezte msn-n ,hogy lennék e a csaja. Én nem tudtam mit írjak vissza, mert csak titokban lehetett volna mind ezt csinálni és akkor csajozott volna. Én tiszta szívemből imádom és szeretem Tomot. Azt írtam vissza, hogy természetesen. Aztán mind ketten elaludtunk. Másnap tudtunk találkozni, mert nem próbáltak a bandával. Szombat volt, reggel 8 óra és taliztunk. Egy nagy smárral köszöntött, amit hülye lettem volna nem viszonozni. Aztán meghívott valami buliba ami este 11-kor lenne. Miután igent mondtam elmentünk reggelizni egy pizzériába. Jól bekajáltunk és elmentünk sétálni. Megint végig a kezem fogta. Aztán a buliba is együtt mentünk. Ott volt Bogi is az ősi ellenségem.

-   Te mit keresel itt? – kérdezte tőlem Bogi.

-   Engem Tom hívott meg.

-   Ohh…értem. Engem Georg.

-   Na akkor ha lehet ne kős belém többet.

És ezzel elindultam befelé. Mellettem Tom csak nézet ki volt ez. Féltem megtetszet neki Bogi. Aztán én elmentem piáért és mire visszamentem Tom nem volt sehol. Legalább 45 perc telt el,de ő sehol nem volt. Igazság szerint Bogit se láttam. Aztán körbenéztem a házban. A főldszinten nem voltak. Jöhetett az emelet. Benyitottam a hálóba és… Bogi csókolózott Tommal és úgy, hogy a fenekét fogdosta Boginak. Tudtam túl szép volt ez az egész, hogy Tom aki életem értelme a pasim és hogy hűséges lesz. Ez is mind álom volt és én felakartam ébredni. Inkább egyedül mint, hogy Tom Bogival legyen. Könnybe Lábadt a szemem és elkezdtem futni hazafelé. Nem hittem volna, hogy a sejtésem mely szerint Bogi és Tom….,de sajna igaz volt és bekövetkezett. Tom utánam futott. És vőltötte, hogy áljak meg. Én persze nem álltam meg. Futottam és csak kapkodtam a lábaim. A könnyektől alig láttam az utat,de odaértem. Gyorsan berohantam a konyhába és a legnagyobb kést vettem elő ami csak volt ott. Tom mondta nehogy megtegyem. Nem hallgattam rá és a szívembe szúrtam a kést. Könnyes szemmel és életem utolsó egy percében azt mondtam neki, hogy „SZERETLEK!”. Tom sírva fakadt. Én elestem és a kést eldobtam. Aztán láttam valami fényt és sötétbe borult minden…..Hírtelen feleszméltem és láttam Tom karjai közt vagyok és, hogy az egészet csak álmodtam, hogy megcsalt, mert szeret. Adott egy puszit és visszaaludtunk.